Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 8

Olvassuk: János 13:12-17

„Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik és mindenki, aki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Luk. 14:11)

II. Károly, angol királyról mesélik, hogy a nagy londoni tűz idején a tragédia színhelyére sietett és ott csatlakozott az „ember-lánchoz”, akik kézről-kézre adogatták a vizzeltelt vödröket.

Az angol trón jelenlegi örököse, Károly herceg egy meghatározott útvonalon haladt át, amelyről a közönséget előre értesítették. Egy hölgycsoport, akik kávés találkozót terveztek egy az útvonalon lévő házban, levelet írtak szárnysegédjének, kérje meg a herceget, hogy elvonultában integessen nekik. Majd az erkélyen várják. Károly határozott nemmel válaszolt. „Mi lesz, ha esik az eső?” Megázhatnak. Inkább bemegyek és iszom velük egy csésze kávét.”

Sokan az alázatosságot gyengeségnek tartják, az alázatos embert jelentéktelennek. Jézus, mikor megmosta Péter lábát, példát mutatott nekünk: „Azt cselekedjétek embertársaitokkal, amit én cselekedtem veletek.”

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, áldunk a szeretetért, amit szüntelenül felénk sugároz jóságod. Könyörgünk, adj alázatos szívet, hogy örömmel szolgáljuk embertársainkat. A Jézus nevéért kérünk. Ámen.

— Ne legyen helye szívünkben a vágynak önmagunk felmagasztalására. —

Ron Funnel, Anglia

— 41 —