Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Jakab 5:13-18

„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.” (Eíézus 5:19)

Édesapám minden hajnalban a madarakkal énekelt, amikor szokásos munkáját végezte. Mint gyermek nem gondoltam arra, hogy énekével a kedvetlenségét akarta leküzdeni.

Amikor már nekem is volt családom és neveltem őket, egy napon, elkedvetlenkedve a nehézségeimen, kimentem málna-földünkre. Nehézségeim nem voltak nagyok; inkább sok apró-cseprő dolog volt, ami elintézésre várt. Édesapám megérezte, hogy nehézségekkel küzdők és vigasztalásul ezt a kicsi dalt énekelte:

„Poros malom az én helyem,

Hol az arany búzát őrlöm én.

Feladatom elszánt akarattal végzem,

újból és újból elölről kezdvén.”

És ahogy együtt gyomláltunk, megjegyezte: „Az egész élet csillogó valami. Azonban néha poros malommá változik. Ekkor Istenben vetett hitben kell feladatunkat elszánt akarattal végeznünk, újra meg újra elölről kezdve, míg úgy érezzük, hogy öröm és kiváltság élni.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, ki lelkünk zenéjét adtad, hálásan köszönjük ezt a dalt és muzsikát^ amely bátorít, erősít bennünket, Emeld fel Magadhoz szívünket ma. Az Úr Jézus nevében kérünk. Amen.

— Lelki énekeinkben nagy erők rejtőznek. —

Vandervelde Marjorie, iowa

KEDD, FEBRUÁR 20

53