Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Zsidók 13:1-6 „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” (Zsidók 13:2) A vasárnapi reggeli istentisztelet már tartott, amikor egy magas, sovány alak lépett be az ajtón. Az ilegen csendesen haladt előre a padok között, míg egy üres helyet talált. Imádkozott és beült. Bozontos haja, fakó, kopott kabátja, egész megjelenése mutatta, hogy vándor, aki elfogadta a meghívást, mely a templom ajtaján így olvasható „Jöjj, amint vagy”. Ha tudatában volt is gondozatlan külsejének, nem törődött vele. Valami nyugodt méltóság, valami sajátosan különös volt az ember magatartásában, mely épp úgy érezhető volt, mint látható. Később, beszélgetvé róla, többen kérdezték „Mi az, ami olyan különös rajta?” A vándor szívélyes kézfogása valamennyiünkben csak elmélyítette a közösség érzését azon a reggelen. A poros vándor jelenlétén át, — ki megállt egy időre, hogy imádkozzék velünk, — különleges izzással telítődött meg és vált élménnyé istentiszteletünk. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk megköszönjük, hogy mindnyájan gyermekeid vagyunk; taníts meg úgy szeretni embertársainkat, amiiit Te szerettél minket. Ámen. — Barátok vagy idegenek iránt tanúsított szerető kedvességünk által bizonyságot teszünk-e Krisztusról. — Perry Ellen, Michigan SZOMBAT, FEBRUÁR 17 50