Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 2

Olvassuk: II. Timotheus 1:8-14

„Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy O az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” (II. Tim. 1:12)

Mikor újszülött fiunk halálát követő vasárnap templomban voltunk, az istentisztelet után körülvett a barátok serege és mindenki igyekezett kifejezni őszinte részvétét. Ötéves kislányunk csak figyelt, figyelt s amikor hazatértünk, ezt kérdezte édesanyjától: „Anyukánm, valóban elveszett az, amiről tudjuk, hogy hol van?” „Nem, kislányom, akkor az nem elveszett!” — pattant vissza a gyors válasz. „Az én kis testvérem Jézussal van, úgy-e?” „Minden bizonnyal!” — válaszoltam. „Hogy mondhatják akkor azok a nénik, hogy sajnálják, amiért elvesztettük a kistestvérkét! Mi TUDJÚK, hogy ő hol van!”

Nem lehet sokat hozzátenni ehhez a gyermeki hithez! Sőt, az én számomra is nagy megerősítést jelentett. Elgondolkodtam, mennyire más lenne az életem, ha ilyen gyermeki bizalommal tudnám elfogadni Isten ígéreteit más vonatkozásban is. Az űr Jézus azt mondotta, hogy aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba (Mk. 10:15). Nem azt jelenti ez, hogy gyerekeseknek kell lennünk hitünkben, — Pál apostol beszél arról, hogy el kell hagynunk a gyermekhez illő dolgokat (I. Kor. 13:11) — de jelenti azt: gyermeki bizalom nélkül gyakran megfosztjuk magunkat a hit örömétől és győzelmétől!

IMÁDKOZZUNK: Atyám, amikor a halál rettentései vesznek körül, segíts emlékeznem arra, hogy Jézussal lenni nem más, mint ioytaini azt az ÖRÖK ÉLETET, mely Benne már e földön a mienk lett. Ámen.

— Isten világossága és egy gyermek bizalma kell ahhoz, hogy tisztán láthassunk! —

Cool< Margit, Kalifornia