Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
I T Olvassuk: Máté 22:34-40 „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla?” (Zsoltárok 8:5) A második világháború idején egy katonatisztet, aki súlyosan megsebesült, hazaküldtek. Utazása közben, amint éjszakai szállást keresett, szomorúan tapasztalta, hogy súlyos állapota miatt nem fogadják be szállodákba. Végre egy szállodában, amint szállás után érdeklődött, volt az előcsarnokban egy szállodai vendég, aki felajánlotta neki, hogy megosztja vele szobáját, mivel — mondta a szállodai tisztviselőnek — „ez az ember testvérem”. A sebesült katonának így megengedték, hogy ott maradhasson éjszakára. Megkérdezte később szállásadóját: „Hogyan vagyok én Önnek testvére? Hiszen soha nem találkoztunk”. Az ember így válaszolt: „Testvérek vagyunk Krisztusban, aki azt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Ez az ember, mint az irgalmas Samaritánus, gondját viselte a sebesültnek, míg az visszanjmrte egészségét. Isten világában nekünk, embereknek jó testvériségben kell élnünk, hiszen Isten a mi Atyánk. A szeretet pedig békességet hoz Isten világába, — a mi világunkba. IMÁDKOZZUNK: Istenem, add a Te Lelkedet és szeretetedet, hogy segítsek közelebb hozni a Te országodat már itt a íöldön. Krisztus szent nevében. Ámen. — Ki vagyok én, hogy ne fejezzem ki szeretetemet embertársam iránt? — Singh Mangal, India VASÁRNAP, FEBRUÁR 11 AA
