Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 26:20-29

„Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte... azután vette a poharat, hálát adott, adta nekik ..(Máté 26:26-27)

Jézus mindenért hálát adott Istennek. De különösen két áldásért, amiről mi .gyakran megfeledkezünk. Hálát adott a kenyérért és az italért.

Amikor a Camille nevű orkán 1969-ben végigverte Amerika déli partjait, vagy amikor 1970-ben a rettenetes tájfunok Kelt-Pakisztánra zúdultak, az elpusztított területeken nagy értéke lett az emberek szemében egy falat kenyérnek, vagy egy korty italnak.

Mi a naponta nyert áldásokat már nagyon is tei*mészetesnek és magától értetődőnek vesszük. így az egészség, a napfény, a biztonság és szabadság drága ajándékait. Már-már alig adunk hálát értük Istennek. Hányszor köszönjük meg például a jó levegő, a gyermeknevetés, a madárdal vagy a házastársi jó kapcsolat áldásait?

Amikor szívből hálát tudunk adni a mindennapi, megszokott dolgokért, azok egycsapásra isteni áldásokká válnak szemünkben. Még a szenvedésben is lehet valami áldás elrejtve: fegyelem alatt tart minket. Ha pedig Isten kezéből vesszük azt, lelkileg tisztogat minket. Egész életünk derűsebbé válik és több értelmet nyer a hálaadás gyakorlása révén.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Neked az élét ezernyi alkalmát és lehetőségét. Hálát adunk a keserű pohárért csakúgy, mint az édesért. De mindenek felett köszönjük Neked a Te kibeszélhetetlen ajándékodat: Fiadat. Ámen.

— Gondold meg, mi mindenért adhatsz hálás ma. —

Zakhary Tanios, Louisiana

A 1

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 8