Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János 4:13-19 „Az Isten szeretet.” (I. János 4:16) Középkorú indián házaspárt láttam átmenni az utcán egy arizonai kisvárosban. Az asszonyon ha­gyományos bíborpiros, bokáig érő ruha volt, a férfi pedig feszes kék nadrágot és barna bőrkabátot vi­selt. Egymás kezét fogva mentek. A szeretetnek ez a nyílt kifejezése megváltoztatta a szenvedély-men­tes indián kimértségről való fogalmamat. Az Isten szeretete is ilyen: időnként egészen másként nyilatkozik meg, mint ahogy várnánk. Vé­ges eszünk formákat és korlátokat állít fel Isten számára és meglepődünk, amikor azokat Isten áttö­ri és kiárasztja reánk szeretetét. Mi nem egykönnyen ismerjük fel, hogy Isten job­ban szeret, mint ahogy mi szeretjük. Miképp tudja szeretni azt a gyűlöletes embert, azt a íegyencet, azt a részegest? Mi legfeljebb sajnáljuk őket; de szeretni őket? Hát azt nehéz megtenni. De Isten tényleg Isten, ő meg tudja tenni. Még minket is tud szertni, jóllehet ismeri mindazokat a titkos dol­­gamkat, amelyek a szeretetre méltatlanná, sőt el­lenszenvessé tesznek. Ha tud szeretni minket úgy, amilyenek vagyunk, akkor mi is megtanulhatjuk szeretni a körülöttünk lévőket, közölve velük Isten szeretetét. IMÁDKOZZUNK: Segíts elfogadnom azt a tényt, Uram, hogy Te szeretsz engem úgy,, amirit vagyok és segíts meg­osztanom ezt a szeretetet másokkal. Ámen. — Amikor Isten szeretete van szívíiunkben, köny­­nyebb másokat szeretnünk. — SZERDA, JANUÁR 31 Claar M. Kenneth, Arizona 33

Next

/
Thumbnails
Contents