Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Királyok 4:1-7; Máté 6:25-33 „Akkor azt mondta (Elizeus): Menj el, kérj ott kinn minden szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset”, (il. Kir. 4:3) Mikor Elizeus, Isten hatalma révén, készen állt arra, hogy megsegítse az üzvegyasszonyt, ellátva őt a szükséges olajjal, arra szólította fel, hogy kér­jen kölcsön erre a célra edényeket. De mindjárt fi­gyelmeztette is, hogy ne csupán néhány edényt hoz­zon, hanem minél többet. Ez a történet is arre utal, hogyan gondolkozik rólunk és szükségeinkről Isten. Tudjuk, hogy nem minden imádságunk nyer olyan választ, amilyet re­mélnénk, de ez az eset arra int, hogy túl keveset sem szabad várnunk Istentől. Mikor a szerető Atya elé tárjuk reményeinket és kívánságainkat, elvár­ja tőlünk, hogy nagy áldások elfogadására készül­jünk fel. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kéréseink szük­ségszerűen azonnal és minden képzeletet felülmú­lóan teljesülnek. Hanem inkább azt, hogy a keresz­tyén ember, aki engedelmesen igyekszik Isten aka­ratának a betöltésére, felfedezi majd, hogy Isten könyörülő irgalma sohasem hagyja el. Az Ő felé nyílt és kitáruló élet örömmel és hálával fogadja majd a mennyei ajándékot. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, bizakodó és enge­delmes szívvel közeledünk hozzád és hisszük, hogy a Te szereteted és kegyelmed nagyobb mint a mi szükségeink, bármik legyenek is azok. Ámen. — Isten azt várja tőled, hogy nemcsak hitedet, de a tőle kapott áldásokat is megoszd másokkal. — Spear Laren, Illinois PÉNTEK, JANUÁR 26 28

Next

/
Thumbnails
Contents