Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Kor. 4:7-12 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen és ne magunktól való.” (II. Kor.. 4:7) A világban kezdettől fogva egy állandó változás folyik. Ennek üteme különösen meggyorsult kö­zel ötszáz évvel ezelőtt. Századunkban pedig olyan méreteket öltött a változás üteme és aránya, hogy szinte lehetetlen lépést tartani vele. A változások természetesen az egyház életét sem hagyták érintetlenül. A szolgálat formája állandó­an változik, — alkalmazkodni kell a megváltozott élet feltételeihez. Istent nem lehet a templom fa­lai közé zárni. Akkor, ott és úgy kell róla bizo­nyosságot tenni, — ahol, amikor és ahogy alkalom nyílik rá. De soha nem veszhet el a forma miatt a bizonyságtétel lényege. És mindig tisztában kell len­nünk vele, hogy szolgálatunk soha nem lehet töké­letes. Az egyetlen vígasztalásunk az, hogy Istennek hatalma és kegyelme még arra is elégséges, hogy a mi tökéletlen szolgálatunkat az Ő dicsőségére hasz­nálja fel.. . CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 18 IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked, hogy min­den gyarlóságunk ellenére szolgáidul hívtál el minket. Kérünk, tarts meg kegyelmedben, — s ha bizonyságtevé­sünk gyenge is, — ne vess el minket, Ámen. — Istennek ereje olyan gyenge cserépedényben lesz nyilvánvalóvá, mint a mi életünk. — Julien Florence, Quebec 20

Next

/
Thumbnails
Contents