Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. János 4:7-12

„Az Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ó szeretete teljessé lett bennünk."

(I. János 4:12)

Évekkel ezelőtt egy keresztyén társaság tagjai, akik csendes napokon, konferencián vettek részt, játékos kedvvel, de mégis nagyon komoly gondolatokkal elkezdtek egy jelképes gépet építeni, melyen az égbe juthatnak. Megállapodásuk az volt, hogy bármilyen anyagot használhatnak, de egyedül egymagában senki se mehet a mennybe, csak az egész csoport együtt.

Kellő megbeszélés után az egyik csoport elkezdett egy létrát építeni. Ez azonban nem közönséges létra volt: fokai emberek voltak. Nyilván azt akarták kifejezni vele, hogy a hívő közösségben együtt, hitnek, imádságnak, szeretetnek, szolgálatnak a közösségében juthatunk örökéletre.

Amikor te és én kinyújtjuk kezünket megértésben és szeretetben a körülöttünk levők felé, akkor megtapasztaljuk a mennyország örömét, az örökélet boldogságát. Viszont: ha visszahúzódunk és magunkbaroskadunk, csak a pokol keserűségét tapasztaljuk szívünkben, lelkűnkben. Ha az emberi kapcsolatok világában a szeretet lajtorjáján haladunk fölfelé, akkor megtaláljuk az Urat.

IMÁDKOZZUNK: Közelségedet óhajtom Úr Jézus Krisztus. Mert ahol Te vagy az a mennyország.Hadd érezhessem e földi életben is dicsőséged nagyságát és örömét. Töltsd ki rtám, s általam a közelemben élő emberekre. Ámen.

— Mutasd föl Krisztus szeretetét az életedben. —

Culverhouse J. Patrcla, Redlands, Kalifornia

PÉNTEK, JŰNIUS 29

— 62 —