Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsoltárok 119:33—40; I. Kor. 9:15—18

„Vezérelj a Te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.” (Zsolt. 119:35)

Az utat egy hosszú szakaszon javították. A forgalmat munkások irányították mindkét végénél. Az egyik irányba haladó utolsó kocsi vezetőjének adtak egy zászlót, amit a vezető átadott a javítás alatt lévő úttest másik végénél álló munkásnak, ezzel jelezve, hogy el lehet indítani a forgalmat az ellenkező irányba. Ez az eljárás kietlégitően szabályozta a forgalmat.

Egy alkalommal az útjavításhoz közeli üzletbe mentem vásárolni és vad dudálást hallottam. Mikor kinéztem, láttam hogy több mint egy kilométer hosszú kocsisor állt ott egymással szemben. Bent az üzletben egy asszony nyugodtan közeledett a pénztároshoz, kézikocsija tele áruval, kezében pedig ott volt az országúti zászló. Míg ő nyugodtan vásárolt, forgalmi torlódás keletkezett.

Az Űr miránk is sokszor valami feladatot biz, zászlót, amit vinnünk kell. Vajon hányszor foglalkozunk valami mással? A zászló a kezünkben van, míg Isten és sokszor az emberek is várják, hogy mikor végezzük el a reánk bízott feladatot?

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy elvégezhessem azokat a feladatokat, amiket reám bíztál az életben. Segíts benned bízva, Reád támaszkodva, pontosan és hűségesen szolgálni akaratodat. Amen.

— Ne tartsuk fel Isten országának ügyét. Valaki vár reánk, hogy cselekedjünk. —

Miller Lillian D„ Illinois

HÉTFŐ, JÚNIUS 25.

— 58 —