Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsoltárok 14., János 15:1—11

„Az Ür lepillant a mennyből az emberfiákra, hogy meglássa van-e értelmes. Istent kereső.” (Zsoltárok 14:2)

Néhány évvel ezelőtt szentföldi útra indultam. Az utazást úgy kezdtem, hogy kocsimmal a stockholmi repülőtérre mentem. Mennyire más volt ez az utazás, mint Mária és József vándorlása Názáretből Betlehembe!

A repülőtéren legelőször a radar-torony volt az, ami magára vonta figyelmemet. Eddig nem sokat tulajdonítottam __ neki. A repülőgépven kényelembe helyeztem magam. Éppen onnan, ahol ültem, a nyitott ajtón keresztül betekinthettem a pilóta helyiségébe. Egy kerek ernyőt láttam ott, körbefutó fénnyel. Ez volt a radarkészülék a pilóta számára.

Nagy biztonságérzet volt számomra, hogy a radar-sugarak segítségünkre vannak abban, hogy a hosszú légi utat biztonságban tehessük meg.

Mennyivel nagyobb biztonságérzet tudni azt, hogy Isten szünet nélkül, türelemmel figyel minket állandóan. Szemei az egész világon. Azt akarja, hogy életünk útján értelmesen járjunk és mindig, mindenben Őt keressük, így van életünknek értelme.

IMÁDKOZZUNK: Űr Jézus Krisztus, mindig a te szemed fényében akarok fúrni. Segíts abban, hogy elkerüljem a gonoszt és a te Szentlelked vezessen földi életemben. Amen.

— Isten jóakarata ad irányítása mára és holnapra. —

Berggren Enar, Svédország

SZERDA, JÚNIUS 13

— 46 —