Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Máté 19:16-22 „Szeresd felebarátodat, mint temagadat!” (Máté 19:19) Több mint tíz éve már, hogy szomszédok voltunk. Talán idősebb koruk volt az oka, vagy valami más, de nem nagyon barátkoztunk, úgy éltünk egymás mellett, mintha alig ismertük volna egymást. Különpsféle emberek voltak. Vagy talán mi? A nyáron azonban valami történt, ami mindent megváltoztatott. Újságírásba kezdtem. Amikor már elfáradtam a hosszú irogatásban, egyszer kisétáltam a kertbe. Érdekes, hogy lábaim a szomszéd virágoskertjéhez vittek. Elámultam, hogy mennyi növénye volt neki. Még mogyorója is nőtt az egyik sarokban. Egyik nap megvártam, amíg a szomszédasszony kijött. A kezemben fényképezőgéppel, egy szíves „Jó reggelt kívánok” után engedélyt kértem, hogy lefényképezzem azt a ritka mogyoróbokrot. „Nagyon szívesen;” jött a válasz. így kezdődött a kedves barátság. Bámulatom azonban később még nagyobb lett. Pár héttel később szép tiszteletdíjat kaptam a képért és cikkért. Persze mindjárt elújságoltam a néninek is. „Tudtam, hogy megjön a jutalma! Imádságaimba foglaltam!” A másokra kiárasztott szeretet a legdrágább virág! És Jézus segít! Hiszen Ő azért jött... IMÁDKOZZUNK: Drága Urunk, Te aki annyira szerettél, hogy életedet adtad, taníts bennünket is úgy szeretni. Kegyelmedből, Ámen. — Legyen időd az emberekre! — Starcevics Frieda, Illinois HÉTFŐ, JANUÁR 15