Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Róma 10:10-13

„Akkor majd segítségre hívtok engem, eljöttök és imádkoztok hozzám és én meghallgatlak titeket.” (Jeremiás 29:12)

Imádkozzunk! — Milyen egyszerűen hangzik is ez a szó és milyen sokfeleképpen értelmezik és gyakorolják. Egyesek azt gondolják, hogy ez a papok, szerzetesek, vagy a kegyeskedők feladata. A másik végletben gondolkodó emberek pedig azt mondogat ják, hogy ők nem is tudnak imádkozni.

Imádkozni annyit jelent, mint lelkünk karjaival kinyúlni Isten felé, aki tökéletes megszemélyesítője a tisztaságnak, szeretetnek, jóságnek és és igazságnak. De ugyanakkor befelé is fordul az imádkozó, könyörögve Isten akaratának megértéséért. De legfontosabb jelentése az, hogy az imádság tulajdonképpen Istennek a teremtéskor belénk lehelt Lelkének társalkodása a Lélek Atyjával — bennünk!

Mennyiben múlik rajtunk az imádság? — Csak az akaratunkon múlik. Akarunk-e imádkozni, vagy sem. Mert Isten mindig kész, hogy meghallgasson. De tudnunk kell, hogy Isten a világmindenség Istene és senki sem tulajdoníthatja Öt magának. Ezért bíznod kell Benne, hogy meghallgatja imádságodat, ha az javadra van.

IMÁDKOZ7MNK: Mennynek és Földnek Ura, köszönjük, hogy szóba állsz velünk, sőt úgy jelentetted ki Magadat nekünk Jézus által, mint mennyei Édesatyánk. Áldunk és magasztalunk ezért. Ámen.

— Az imádság a Lélek vágyakozása mennyei otthona után. —

Maddox L. Fred, Washington

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 24

— 26 —