Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 17:22-29

„Bizony nincs ű (Isten) messze egyikünktől sem."

(Ap. Csel. 17:27)

Valaki azt javasolta: ha meg akarod tudni, hogy valóban jó keresztyén vagy-e, menj haza s ott kérdezd meg! Lehet, hogy az eredmény igen nyugtalanító lesz. A hétköznapi kapcsolatainkban, barátok és munkatársak között könnyen ki tudunk alakítani önmagunkról egy kedvező benyomást. De odahaza úgy ismernek minket, amilyenek vagyunk. '.Ott minden emberi gyengeségünk kínosan nyilvánvalóvá lesz. Ezért van az, hogy sok komoly keresztyén ember odahaza gyakran szenved vereséget. De ugyanakkor az otthon az a hely, ahol a keresztyén ember a legnagyobb győzelmet is arathatja. Csak az a kérdés: hogyan?

Van ennek egy egyszerű módja: otthon kell kifejlesztenünk annak a lelki felismerésnek a légkörét magunk körül, amire Pál is gondolt, amikor azt mondta: „nincs az Isten messze egyikünktől sem”.

Isten jelenlétének ez a tudatos megtapasztalása két irányban hat: egyrészt csillapítja felhevüléseinket, mikor valamin felbosszankodunk, másrészt bátorítólag hat ránk bajok és feszültségek idején. Egyszóval: áldásosán befolyásolja családi kapcsolatainkat.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Urunk, engedd, hogy hűek maradjunk Hozzád, különösen családi kapcsolatainkban. Jézus nevében kérjük. Ámen.

— Milyen keresztyén vagyok én odahaza? —

Smith P. Meredith, Washington

HÉTFŐ, MÁJUS 7

— 9 —