Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 26:36-39

„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Luk. 22:42)

A mi missziói munkánkban, itt Indiában, több benszülött munkatársunk is van. Egyikük igen gyakran megkeres minket személyes kérelmekkel, lakásának felszerelésével, kényelmesebbé tételével kapcsolatban. Mindig figyelmet szentelünk kéréseinek, de sokszor anyagiak hiánya miatt, vagy egyéb megfontolásból kénytelenek vagyunk a kérést elutasítani, vagy csak részben teljesíteni. Ő azonban soha nem fogadja el a negativ választ simán. Állandóan visszatér az ügyre azzal: „Ti még mindig nem válaszoltatok nekem”, míg végre is beleegyezünk a dologba.

Sokan mondtuk talán már azt: „Imádkoztam, de Isten nem válaszolt rá.” Eszünkbe jut-e ilyenkor, hogy Isten talán már válaszolt is rá, de azzal, hogy nemet mondott? Lehet, hogy Ő sokkal többet és jobbat szánt nekünk, mint amire mi kértük.

A keresztyén imádság lényege az, hogy elfogadom Isten válaszát kéréseimre, akár igen az, akár nem. Ezt mondom Jézussal együtt: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

IMÁDKOZZUNK: Atyám, úgy szeretném jelismerni az én életemre vonatkozó akaratodat. Segíts elfogadnom válaszodat s bíznom abban, hogy Te mindig sokkal jobbat szánsz nekem, mint amit kérek, vagy gondolok. Jézus nevében hallgass meg. Amen.

— Készen vagyok-e elfogadni Isten akaratát mindenben? —

Bauman B. David, India

PÉNTEK, MÁJUS 4

— 8 —