Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 15:32-38 „ ... nem akarom őket elbocsőtani éhen, nehogy kidőljenek az úton.” (Máté 15:32) Keresztyén emberek igen gyakran elkövetik azt a hibát, hogy Jézust kizárólag az emberi lélek Megvál­tójának tartják. Embertársaik lelki szükségeiről akar­nak csak gondoskodni s ezzel azt gondolják, hogy ele­get tettek kötelességüknek. A fenti Ige pedig egy egészen más Jézusról beszél, aki az egész embert látja maga előtt, annak fizikai szükségeivel együtt. Ezért Jézus nem korlátozta te­vékenységét csupán prédikálásra, hanem gyógyított mindenféle betegséget, kenyeret teremtett hallgatói számára, amikor arra volt szükség, sőt a társadalom igazságtalanságai miatti megkeseredésüket is igyeke­zett enyhíteni. Szánta, sajnálta az embereket és ag­gódott értünk. Tanuljunk ezért Jézustól ezen a téren is és próbáljunk segíteni embertársainkon minden tő­lünk telhető módon. Ne csak azt kérdezzük meg tőle, hogy elolvasta-e a mai Igét, hanem azt is, hogy ebé­delt-e, ki van-e fizetve a havi házbére, vagy van-e ál­lása? Kérdezzük meg, hogy van a gyereke, vagy az édesanyja? Hogy miért szomorú, vagy ideges? — És akkor figyeljünk az Űrra. Mert lehet, hogy nem kell tennünk semmit, csak meghallgatnunk a másikat, hogy kiönthese a szívét. De az is lehet, hogy az Űr megindítja kezünket, hogy adjunk, lábunkat, hogy menjünk... IMÁDKOZZUNK: Urunk, nyisd meg szemeinket, hoav megláthassuk embertársaink szükségeit és tégy késszé minket, hogy segíthessünk. Hadd dicsőítsük együtt a Te nevedet. Ámen. — Az egymással való törődés is szolgálat. — Valcin Victoc, Haiti PÉNTEK, ÁPRILIS 27 — 60 —

Next

/
Thumbnails
Contents