Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

I PÉNTEK, ÁPRILIS 13 Olvassuk: Róma 8:26-30. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden ja­vokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak" (Róma 8:28) Huszonnégy évvel ezelőtt paralizist kaptam, mely megbénította alsótestemet. A nyugtalanító kérdés ke­zelésem alatt ez volt: „Mit is csináltam, amivel ezt megérdemeltem?” És „hogy tudok majd helytállni a világban ilyen testi fogyatékossággal?” Az igazi választ az orvosok, ápolónők és ápolók sze­­retetéből és gondoskodásából kaptam, kik a kórház­ban gyógyulásomon munkálkodtak. Családom is mel­lettem volt. A legnagyobb felismerés akkor érkezett hozzám, mikor a fenti ige igazsága életem részévé vált. Mikor ez történt, elhagyott az önsajnálat. Bel­ső biztonság töltött el; félelmeimet kivetettem és ön­bizalom fejlődött ki bennem. Mikor megértettem, hogy a polió senki számára sem Isten akarata, többé nem volt indokom meglévő szellemi erőim fecsérlésére. Az erő, amit Krisztusban találtam képessé tett arra, hogy a megfelelő időben megküzdhessek életem feladataival. IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk add, hogy job­ban szeressünk Téged minden földi jónál. Segíts hogyha a bánat sötét órái ránk következnek. Akkor lássuk, hogy Te velünk vagy és hogy általad elvégez­hetjük mindazt, ami akaratod szerint jó. Ámen.... — Ha figyelünk Istenre, fogyatékosságaink ellené­re is minden javunkra alakul ki. — Miller H. E., Colorado — 46

Next

/
Thumbnails
Contents