Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 6.

Olvassuk: Zsoltárok 121; Bsidók 13:1-8,

„Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ö népét mostantól fogva mindörökké.” (Zsoltárok 125:2)

A zürich-i tó húsz mérföld hosszú. Egyik végén Zürich városa fekszik, a másik végén pedig a Glarus-i Alpok magaslanak az ég felé. Rendszerint azonban felhő és köd takarja el ezeket a gyönyörű hegyeket. De néha, mikor délnyugat felől fúj a szél, a felhők felszállnak magasabbra és gyönyörű látványban van része az embereknek: a ragyogó napsütésben ott tündökölnek a hólepte hegycsúcsok.

Életünket sokszor a bajok és megpróbáltatások sötét fellege takarja be. Olyan nyomasztó hatással vannak ránk, hogy elfeledkezünk Isten soha meg nem szűnő szeretetéről és gondviseléséről. Aztán hirtelen — mint mikor a napsugár áttör a fellegeken és megjelennek szemeink előtt a hegyek — rájövünk arra, hogy Isten mindig ott volt és őrködött felettünk.

Az Ó-szövetségben Isten választott népe számára a hegyek és halmok a védelem és segítség jelképei voltak. Emeljük fel szemeinket mi is az Úrhoz, akitől van a mi segítségünk.

IMÁDKOZZUNK: Áldunk Téped. Urunk, hopy állandóan bizonyosak lehetünk jelenlétedről és pondviselésedröl. A Te hűséped erősebb a hepveknél és hnszszabb életű az örökkévaló domboknál. Te mindörökké upyanaz vapy: a mi Mepváltónk és Barátunk. Ámen.

— Erős várunk nékiink az Isten. —

Csia E. Klára, Svájc

— 39 —