Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Péntek, május 26..

Olvassuk: Máté 18:5—11.

»Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe dobják, minthogy egyet is bűnre csábítson.« (Lukács 17:2.)

Hosszabbodtak a napok. A levegőben ott volt már a tavasz Mietete. A paradicsompalánták közül, melyeket készültünk 'kiültetni a kertbe, hat egész kicsi volt. Mivel két hétre elmentünk hazulról, kiültettük a nagyokkal együtt a kicsiket is. Reméltük,, hogy azok is kifejlődnek. Mire azonban visszajöttünk, eifonnyadtak és tönkre mentek.

Igazában nem volt sem komoly hideg, sem túl meleg idő. Volt elég nedvesség is a földben. A kis palánták mégis elhaltak. Gyökerük nem volt elég jól kifejlődve és a palánták nem voltak elég erősek ahhoz, hogy új környezetükben megmaradjanak.

Olykor hasonló a helyzet az emberi életben is. Azok, akik korra nézve fiatalok, még nem éltek eleget ahhoz, hogy önállóan szembe nézzenek az élettel. Akik kezdők a keresztyén 'hitéletben, ugyanúgy: még nem elég erősek ahhoz, hogy a veszedelmekkel szemben képesek legyenek megállni. Nekünk hitben idősebbeknek alkalmunk van, de kötelességünk is, hogy tanítsuk, védjük és vezessük egymást. Ne hogy a szüntelen leselkedő kísértések erőt vegyenek rajtunk.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, irányíts és vezess bennünket utaidon, hogy úgy szolgáljunk Téged és felebarátainkat, amint Te kívánod. Ámen.

— Nincs hitben való növekedés testvéri segítség nélkül. —

Hyden H. L., Dél-Karolina