Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Hétfő, május 1.

Olvassuk: Zsoltárok 14:1—13; Filippi 4:1—7.

»Minden nap áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké.« (Zsoltárok 145:2.)

Tegnap, vasárnap, az emberek egy része dicsérte Istent a templomokban, de ahhoz már fáradt volt, hogy valami jót is tegyen.

Egy másik csoportja az embereknek még mindig válogat a különféle vallások között s keresi, hogy melyik felel meg legjobban személyes igényeinek.

A harmadik csoportba azok tartoznak, akik elfogadják és gyakorolják, amit a zsoltár mond: »Minden nap áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké.«

Ez a leigfontosabb szó életünkben: »ma.« A hátunk mögött hagyott napok csak kedves emlékek, amelyek soha vissza nem jönnek már. A ma sokkal többet jelent számunkra és mások számára is, ha nem felejtjük el, hogy a mai nap is »az Urnák napja.« Ne töltsük napjainkat úgy, hogy száműzzük azokból az Ur Jézust, hanem napról-napra több és több helyet adjunk ő neki életünkben. Hassa át minden szavunkat könyörületesség és keressük mindenben az Ő igazságát.

Imádkozzunk: Atyánk,, köszönjük neked ezt a mai napot. Bocsásd meg kegyelmedből mindazt a rosszat, amit a múltban elkövettünk. Hozzád fordulunk és kérünk, adj bölcsességet a jó és rossz megkülönböztetésére és erőt, hogy mindig csak a jót cselekedjük. Add, hogy elvégezzük a reánk bízottakat és tudjuk megbocsátani az ellenünk elkövetett igazságtalanságokat. Jézus nevében. Ámen.

— A »ma« életed hátralévő részének a kezdete. —

Haws L. Lester, California

3