Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 24.

Olvassuk: Nehémiás 1:5—13, János 13:31—5.

»Mi megváltottuk a mi atyánkfiáit, a zsidókat, akik a pogányoknak eladattak, a mi tehetségünk szerint; és ti meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, hogy ők nekünk adják el magukat?« (Nehémiás 5:8.)

Kora gyermekkorom óta ismerem Nehémiás könyvéből Jeruzsálem falai újjáépítésének történetét. Mindig csodálattal gondoltam arra a népre, mely fegyverrel a kezében dolgozott a falak újjáépítésén, hogy védje magát közben ellenségeitől.

Ahogy most ismét olvasom a történetet, különösen jelentősnek tartom az 5. részt, ahol Nehemiás, hogy egyesítse a zsidó népet, felszabadította a rabszolgaságban tartott zsidókat és ugyanakkor földreformot is rendelt el.

Miután a fal építése befejeződött, felolvasta előttük Mózes törvényeit, közöttük azokat is, amelyek megtiltj ák az elzálogosított földek eladását és a zsidók rabszolgaságban tartását.

Elgondolkozom; napjaink modern társadalmában világszerte mennyi embertársunk szenved testi, lelki, szellemi és erkölcsi rabszolgaságot, mely elzárja előlük az útat az »Isten országá« felé. Fáj-e nekem azok nyomorúsága, megalázó helyzete, kiszolgáltatottsága?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, engedd, hogy életünk teljesen betöltse a Te királyságod felé vezető úton való haladás; ne engedd, hogy valamiben is embertársainkat saját előnyünkre kihasználjuk s ezzel lelkileg kárt okozzunk nekik. Jézusért kérjük. Ámen.

— Meglátom-e alárendeltjeimben az embert, a

testvért? — * ;

Stout Dean, Washington

57