Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 15.

Olvassuk: Márk 7:14—23.

»Hiába tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanítás gyanánt.« (Márk 7:7.)

Fiatal diákbarátom elhagyta egyházát néhány év előtt. Pedig még a vasárnapi iskolánk hűséges látogatója volt. Amikor megkérdeztem Őt, miért hagyta ott gyülekezetét, azt felelte, hogy kényelmetlenül érezte magát a felnőttek között ő, aki —• a fiatalok mai divatja szerint — szákállt növesztett.

»Mint egy hippire, úgy mutattak rám, és sugdolóztak« — ez volt a panasza.

Vajon hányán maardnak el a templomból némelyek türelmetlen magatartása miatt? Vajon nem viselkedünk-e elutasító módon azokkal, akik nem úgy néznek ki, mint mi, nem úgy cselekszenek, mint mi? S akkor még csodálkozunk, hogy a templomjárók megfogyatkoznak!

Nem kárhoztathatunk embereket egyéni szokásaik, öltözetük, megjelenésük miatt. Türelemmel kell viseltetnünk azok felé, akik a mi látásunk szerint mások s meg kell értenünk őket. Nem kérhetjük Istent, 'hogy nézze el a mi egyéni különcségeinket, ha nem tesszük ugyanezt másokkal. Az emberi parancsolat nem isteni tanítás.

IMÁDKOZZUNK: Urunk segíts minket abban, hogy elfogadjuk azokat, akiknek más az életstílusuk. Tölts meg a szeretet és megértés lelkületével mások iránt. Jézus Krisztus által. Ámen.

— Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Ur azt nézi, ami a szívben van. —

Turner J. Darrell, New York

48