Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 25.

Olvassuk: Malakiás 3:1—5.

»Ül, mint ötvös és ezüsttisztogató, és megtisztítja Lévi fiait.« (Malakiás 3:3.)

Asszonykörben tárgyalták Malakiás próféciás könyvének a harmadik fejezetét. A 3. vers megbeszéléséhez érve egyikük elmondta, hogy neki sikerült végre rájönnie ennek a versnek a jelentésére. Ismeretségbe került egy ezüstművessel; mikor felkereste őt műhelyében, csudálkozva látta hogy az ül munkája közben. Érdeklődött, hogy miért így csinálja azt. A mester magyarázta meg neki, hogy az ezüst olvasztása közben állandóan feszült figyelmet kell fordítania a hőmérsékletre és az időre. Ha ugyanis a tűz nem egyenletes, vagy az olvasztás tovább tart, mint kellene, az ezüst nem lesz tökéletes. Csakis akkor lesz jó a munka, ha az olvadó anyag felszínén látja a maga arcát visszatükröződni. Barátnőnk előtt így világosodott meg ennek a bibliai tanításnak az értelme.

Milyen jó tudnunk nekünk is bajok és szomorúságok idején, hogy mennyei Atyánk nagy gonddal ügyel megtisztításunk menetére. Mihelyt láthatja saját arcát tükröződni rajtunk, azt mondja: elég!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk! Alávetjük magunkat a Te megtisztító munkádnak. Tűzed oldja ki belőlünk a salakot, hogy énünk a Te arcodat ragyogja vissza. Ámen.

— Isten segítségével ma úgy szeretnék élni, hogy Jézus szépsége lássék meg rajtam. —

Russel S. Grace, New York

27