Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 22.

Olvassuk: Habakuk 2:4, János 1:1—4.

»Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást?« (Habakuk 1:13.)

Habakukot mélyen zavarta, hogy sok olyasmit látott a világban, ami nem kellett volna, hogy úgy legyen. Kora a lelki sötétség és politikai viszályok ideje volt. A próféta úgy látta, hogy az adott helyzetben ő maga keveset tehet. Megfigyelte, hogy »gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet.«

Néhány évvel ezelőtt a város határán kívül laktunk. Ott nem volt még utcai világítás. Az egyik lakos azt mondta egyszer a másiknak: »Ha volna rá pénzem fizetnék a villanytársaságnak, hogy tegyen utcai lámpát a házunk elé.« A másik megjegyezte: »Ha többen összefognánk a havi költségek, fedezésére, kaphatnánk olyan utcai világítást ami mindanyiunknak előnyös lehetne.« A szomszédság elhatározta az együttműködést és hamarosan közvilágítás volt a környéken.

Ugyanígy ha mind többen egyesülnénk hit által, hogy terjesszük a világosságot, mely Krisztusban a miénk, a világ rosszindulatának sötétségét felválthatná a jóakarat világossága.

IMÁDKOZZUNK: Uram adj látást, hogy felismerjük a világ bajain túl azt, amit mi tehetünk azok orvoslására, együtt munkálkodva irányításod alatt. Mesterünk nevében kérjük ezt. Ámen.

— Ha Istennek szolgálok, a világ rámeső részét sokkal szebbé tehetem. —

Lincoln Bugen, Indiana

24