Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

»Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjetek azokkal. ..« (Máté 7:12.)

Néhány évvel ezelőtt történt Stockholmban. Egy aszszony rohant a villamosmegálló felé, hogy a villamost még elérje; megbotlott és a mozgásban lévő villamos alá került. Valaki azonnal emelődarúért küldött, hogy a nehéz kocsit felemelhessék s az asszonyt kivehessék alóla.

Közben összetódult a tömeg. Egy férfi útat tört magának, a villamos alá mászott és azt mondta az asszonynak: »Fogja meg a kezemet!« Az asszony megfogta a kezét. A másik ember közelsége, jelenléte megnyugtatta őt és megóvta attól, hogy sokkba essék.

Amikor az emelődarú megérkezett és az asszonyt kiszabadították a villamos alól, így kiáltott fel: »Soha nem gondoltam volna, hogy egy kinyújtott kéz ily sokat jelenthet!«

Isten is kinyújtotta kezét felénk, hogy segítségünkre legyen. Az ő kezét megfogva mi is segíthetünk másokon, hogy Isten kezébe fogózhassanak. Ahhoz, hogy segítsünk, kézre van szükség, és arra, hogy készek legyünk kinyújtani mások felé.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Ur Jézus Krisztus, hogy kinyújtottad kezedet, és megszabadítottál minket bűneinktől. Indíts minket is arra, hogy mi is kinyújtsuk kezeinket mások megsegítésére. Ámen.

— A keresztyén embernek az a feladata hogy végezze Krisztus szeretet-munkáját a földön. —

Holmberg Nils, Svédország

KEDD, MÁJUS 11.

Olvassuk: Lukács 10:25—37.

13