Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 8.

Olvassuk: Filippi 4:10—13.

».. .én megtanultam, hogy abban a helyzetben, amiben vagyok, megelégedett legyek.« (Filippi 4:11.)

Johann Schiller 18-ik századi német filozófusnak az volt a véleménye, hogy aki a jelent nem értékeli, mindentől megfosztja magát. — A jelenben sokszor úgy élünk, hogy túlterheljük a múlt emlékeivel vagy a jövő gondjaival és nem vesszük észre a mának az értékeit. Hányszor mondjuk azt: mennyivel jobb lesz, ha a gyerekek felnőnek. Amikor azután felnőttek, azon panaszkodunk, hogy mennyivel jobb volt, amikor még kicsik voltak. — Hányszor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy könnyebb lesz, ha megkapjuk a várt fizetésemelést, vagy kifizetjük a házra felvett adósságot. A valóság azonban az, hogy a jövő a jelenben kezdődik.

Egy asszonyt egyszer meghívtak barátai, hogy lépjen be egy szervezetbe és azt ajánlották neki, hogy szerezze be hozzá a családja múltjára vonatkozó okmányokat. Az asszony azonban ezt elhárította magától, mondván: őseimet nagyra értékelem, — büszke vagyok rájuk, — de jelenleg azzal vagyok elfoglalva, hogy méltó őse legyek unokáimnak. — Az egyetlen, amivel rendelkezünk: a jelen. Meg kell tanulnunk ehhez alkalmazkodni és Isten dicsőségére élni vele.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk megvalljuk előtted, hogy sokszor azért érezzük magunkat szerencsétlennek, mert nem becsüljük meg ajándékaidat. Könyörgünk nyisd meg szemünk, hogy hálásak legyünk áldásaidért, és örömmel teljék meg szívünk, Ámen.

— Egyedül a jelen a miénk. —

Everett John R., Ohio

10