Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 4.

Olvassuk: János 15:12—17.

»Az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.« (János 15:12.)

Van egy amerikai szólás-mondás: »Végy amit akarsz, de fizess érte!« Ez a mondás azonban nem fejezi ki teljesen az élet értelmét, mert a valóság az, hogy mi rá vagyunk egymásra szorulva. Mindegyikünknek haszna van mások önfeláldozó munkájából, mégha nem is ismerjük az illetőket.

Sokam kihasználják embertársaikat, s akkor a fenti mondás így módosul: »Végy, amit akarsz,, és hagyd, hogy mások fizessenek érte!«

Azonban az Ur Jézus tanítására gondolva, a fenti mondás így lenne igaz: »Növekedjél a szeretetben, hogy mások számára áldás lehess!«

Az Ur Jézus tulajdonképpen ezt tette. Ahogy Ő növekedett lélekben és bölcsességben, úgy növekedett az isteni szeretet elfogadásában és másoknak való adásában. Mindenkinek felajánlotta a szeretetét, aki hajlandó volt azt elfogadni. Még azokat is szerette, akiket senki sem szeretett.

Hajlandók vagyunk-e arra, hogy mi is felajánljuk ezt a krisztusi szeretetet másoknak, hogy abból lelki hasznunk lehessen; különösen pedig azoknak, akiket igen nehéz szeretettel elviselni?

IMÁDKOZZUNK: Uram, adj a szívembe nagy, nagy szeretetet, hogy lehessek áldás mások számára. Hiszen mit ér az életem, ha naponta nem tudok valakinek egy kis örömöt szerezni?

— Jézusnak a hite az életébe került. Mi az ára az én hitemnek? —

Beck H. Edward, Ohio

6