Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 26.

Olvassuk: János 16:25—33.

»E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.« (János 16:33.)

Kertemben volt egy növény, amire nagyon büszke voltam. Csodálatosan szép volt és minden nyáron égfelé hajtotta rózsaszín szirmait.

A ház, amelyben laktam nem volt az enyém. Egy napon munkásemberek lepték el a kertet, hogy betemessenek egy kútat, amelyet nem használtak már egyáltalán. Úgy látszott, hogy virágom halálra van ítélve, mert csak néhány lépésnyire volt a kúttól. Szomorúan néztem, ahogyan a munkások keresztül hajtották, újra meg újra a talicskájukat a szép kis bokron, amikor belehányták a kútba, a köveket.

A következő télen a növény úgy aludta álmát, ahogyan a munkások hagyták. Alig tenyérnyi szára látszott csak ki a földből és látszat szerint tönkre ment. De élt. Tavasszal újra ég felé szökkentek hajtásai és csodálatosan szép virág pompázott a megcsufolt növény ágain.

Krisztus azért jött erre a világra, hogy Isten igazságát az emberek szívébe elültese. Sokszor kétségbeesünk, mert az az érzésünk, hogy a világ gonoszsága tönkretette ezt az igazságot. De a gyökér él. És a remény újjáéled, mert Krisztus meghalt, de feltámadt.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük néked, Mindenható Istenünk, hogy kijelentetted magadat számunkra a Krisztus Jézuson keresztül. Rajta keresztül kiűzöd szívünkből a félelmet. Uj hittel emeljük fel szívünket Tefeléd. Ámen.

— Isten kegyelme megújul óráról órára és toronnyá válik számomra. —

Tice H. Chris, Anglia

59