Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 24.

Olvassuk: II. Timótheus 4:1—8.

»Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben.« (II. Timótheus 4:2.)

Ez a kor a szakosodás kora; ez vonatkozik a legképzettebbre és a tanulatlan munkásra. A mozgószalag mellett dolgozó munkásnak a legtöbb esetben nincs alkalma arra, hogy munkájába az egyéniségét beleépítse. A lélekbúvárok azt mondják, hogy ez lelki ürességet és törést okoz az emberben. Állítják, hogy a túlságos szakosítás nem egészséges. De azt el kell ismernünk, hogy bizonyos munkamegosztásra szükség van.

A naptári évben egyes évszakokra különleges hangsúlyt helyezünk. Hálaadás ünnepén megemlékezünk az Isten csodálatos gondviseléséről. Karácsonykor Krisztus eljövetelére, az emberek közötti jóakaratra és békére gondolunk. A böjti hetek imára, bűnbánatra és önvizsgálatra hívnak.

Jó megemlékezni ezekről a különleges időszakokról, napokról, mert a különös jelentőségük így világosodik meg előttünk. De a keresztyénség nem szezoncikk. Az akinek a lelke egyensúlyban van, egész éven át szeretetet, jóakaratot áraszt és mindig hálás Isten törődő szeretetéért.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket, hogy téged és embertársainkat állandóan szeressük. A te szereteteddel tölts meg minket életünk minden napján. Ámen.

— A keresztyén ember életében csak egy évszak van — az állandó szeretet évszaka. —

Skonberg Iréné, Kansas

57