Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

csütörtök, April 8.

Olvassuk: János 19:23—30.

»Jézus tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom.«

(János 19:28.)

Az a hosszú, kínos út, vállán a súlyos keresztfával, elegendő volt az égető, fizikai szomjúság kiváltására. Szomjúsága egy része volt megfeszíttetésének, mit szent küldetésében békességgel magára vállalt, hogy megszabadítsa az embert a bűn hatalmából s annak szörnyű következményeitől. Lelkében is szomjúság égett, ami Őt a keresztre vitte, az emberért, hogy az szabaddá lehessen a bűntől és »igazsággal teljes« legyen.

Urunk »szomjúhozom« kiáltása az Ő dicső élete ama legmélységesebb vágyakozásának kifejezése, hogy az emberi lélek ne essék semmiféle kárhoztatás alá. Az ember legsürgetőbb szüksége nyert kielégülést a mi Urunk Jézus Krisztusban, az Ő halála és feltámadása révén. Az hogy kész volt letenni életét, ez volt a bizonysága irántunk való szeretetének.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk Neked, mennyei Atyánk Jézusunk értünk hozott áldozatáért. Segíts, hogy teljes szívvel magunkévá tegyük az Ő szeretetét, amit megbizonyított szenvedéseiben a keresztfán. Hadd élhessünk olyan életet, amely illő az Ő áldozatához. Kérünk az Ö nevében. Ámen.

— Jézus kimondhatatlan szomjúságot szenvedett, hogy mi örülhessünk az örök élet csobogó áradatának. —

Pérez Obispo Nicolas, Dominikai Köztársaság

41