Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 5.

Olvassuk: Róma 8:13—17.

»Ismét monda azért nekik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldetek titeket.« (János 20:21.)

A család összegyűlt és csendben hallgatta a végrendelet felolvasását. — Az anyjuk hagyatékából mindnyájan kaptak valamit. — Mindnyájan érezték azonban, hogy a legértékesebb örökség nem a pénz vagy egyéb földi javaik voltak, hanem az a keresztyén szeretet, ami összeforrasztotta őket a családban.

A katonák osztozkodtak és sorsot vetettek Krisztus köntösére. Ő a kereszten haldokolt. De annál drágább volt az az örökség, amit tanítványai kaptak: a visszaemlékezés, és az az öröm, hogy urukként ismerhették meg Őt. Krisztustól örökséget kapni meghökkentő gondolat. Ez nemcsak a bűnbocsánat és a mennyei erők birtokolását jelenti. Mindenek felett nagyobb felelősséget jelent, mint bármely földi örökség; Isten királyságának a megvalósításában való közműködésünket foglalja magában.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk és Istenünk, segíts meg minket, hogy mint Krisztus követői felismerjük egyéni felelősségünket. Taníts meg minket a szeretet és adakozás művészetére, hogy akaratod megvalósítására fordíthassuk szent örökségünket. Ámen.

— Istentől kapott örökségemet felhasználom-e teljes mértékben? —

Kingswood I. Ruby, Ontario

38