Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-03-01 / 2. szám
SZERDA, MÁRCIUS 31. Olvassuk: Lukács 10:25—37. »Ki-ki társát segíti és barátjának ezt mondja: Légy erős!« (Ésaiás 41:6.) Miről ismerem fel azt, hogy embertársam keresztyén-e vagy nem? Arról-e hogy semmi tekintetben nem ütközik a törvénybe? A farizeusok sem ütköztek bele. Nem, ennél több bizonyítékra van szükségem; valami olyanra, ami azt bizonyítja, hogy a Krisztus lelke van benne. Nemrég, vihar idején megszűnt az áramszolgáltatás és semmi módunk nem volt meleg étel készítésére. Ezt megemlítettük az első személynek, akivel találkoztunk: egy jó »keresztyén« hölgynek. Elmondta, hogy neki van gáza is, nyitott tűzhelye is, így tehát ő rendben van. Azt azonban nem ajánlotta fel nekünk, hogy nála főzhetünk. Aztán egyikünk egy teljes idegen háza előtt ment el. Szóba került a vihar és az általa okozott sök baj. Ez a hölgy, hallva nehézségeinkről, mindjárt felajánlotta, hogy fazekakban vizet forral és főz nekünk az áramszolgáltatás helyreállásáig. A kettő közül ki volt igazán keresztyén? IMÁDKOZZUNK: Istenünk adj nekünk megértő szívet és a szükség idején másokat segítő kezekeet. Adj szánkba olyan szavakat is, amelyekkel bajaik idején másokat bátorítani tudunk. Ámen. — A keresztyén ember nem csak szájjal, hanem segítő kezeivel is bizonyságot tesz. — Fitzgeralíl-Smith Sára, Anglia 33