Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 21.

Olvassuk: Máté 7:7—12. \

»Kérjetek és adatik nektek;...« (Máté 7:7.)

Szenvedélyes dohányos voltam. Naponta 40—50 cigarettát is elszívtam. Néha pipáztam, vagy szivaroztam is közben. A dohányfüstöt 'kívántam mindjárt, mikor reggel felébredtem; az volt az utolsó gondolatom, este •mikor lefeküdtem.

Húsvéti szabadságra mentem 1946-ban Budapestről Füzérradványba a szüléimhez. Kellő mennyiségű dohányt vásároltam be. hogy legyen elégséges, ha netalán a faluban az általam kedvelt márkát nem kapni.

Anyám sokszor korholt a dohányzás miatt, mert még a ruhám is tele volt a dohánypor szagával. Próbáltam is leszokni, azonban csak egy vagy két hónapra sikerült. Husvét szombatján arra kért Anyám, hogy üljünk le együtt és imádkozzunk Jézushoz, Ő adjon erőt a dohányzás abbahagyására. Leültünk és imádkoztunk együtt. E naptól kezdve nem kívánom a dohányt és nem dohányzók, sőt dohányzó társaságban a legillatosabb dohányfüst sincs rám kísértő hatással. Amire a magam erejéből képtelen voltam, az Ő erejével képesé lettem. Ennek immáron 25 esztendeje és azóta sok mindenhez adta nékem az Ő erejét, amihez az én erőm nem lett volna elég.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk néked Urunk, hogy Te nem zárkózol el bűnös gyermekeid elől, hanem meghallgatod azoknak szívből fakadó könyörgéseit és erőtlenségüket kipótolod a Te erőddel. Atyánk fogadd köszönetünket érte az Ur Jézus által. Ámen.

— Vajon te kipróbáltad-e már az igazán szívből fakadó ima erejét? —

Hörcsik József, Ohio

23