Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

»A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük.« (Ésaiás 9:2.)

Amikor alkoholistákkal foglalkoztam, egy missziói központban, egyik páciensünk a következő megjegyzést tette:

»Mi szeretjük a lelkészeket, aldk minket látogatnak. De ne prédikáljanak nekünk arról, hogy milyen rossz úton járunk a szenvedélyünkkel. Mi azt úgy is tudjuk. Helyette tanítsanak minket, hogy merre van a kiút. Mert olyanak vagyunk, mint akik sötét szobában tapogatózva keresik a villanykapcsolót. Tudjuk, hogy ott kell lennie, csak nehéz megtalálnunk. Lehet,, hogy sokfelé keressük mielőtt megleljük, de ha egyszer kigyúl a fény, nem fordulunk el attól.

A világ tele van részben a saját hibájuk folytán bajban jutott embereikkel. De részben olyanokkal is, akik jószándékúak, meggondoltak és ennek ellenére is sokszor a sötétben botorkálnak, keresve a kapcsolót, ami világosságot teremt számukra. Isten aggódva nézi keresésünket és mutatja az irányt a Jézus Krisztus személyében. Ő világítja meg útunkat, amikor befogadjuk Őt életünkbe. Ő mutatja a helyes irányt, mert Ő maga az út.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Uram jóságodat, hogy megszántad vakoskodásomat és elkülted szent Fiadat, hogy a sötétségből világosságra vezessen. Ámen.

— A Krisztusban megtalált világosság kivezet minket a sötétségből. —

Donelly J. Robert, Virginia

SZERDA, MÁRCIUS 10.

Olvassuk: Efézus 5:6—14.

12