Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-03-01 / 2. szám
PÉNTEK, MÁRCIUS 27. Olvassuk: Máté 27:45—54; Márk 15:25—41. »Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét.« Talán senki nem írta le Jézus halálát olyan szemléletesen mint Bishop Jakab. »A Nap Melyen Jézus Meghalt« című könyvében. A haláltusa testi kínszenvedése mellé felvázolja az ehhez fűződő szellemi és lelki gyötrelmeket is. Sokszor olvassuk el megszokott módon a keresztre feszítés történetét. Nemcsak, hogy nem bocsáj tkozunk Jézus szenvedéseibe, de nem is akarjuk átérezni azt. A különbség Jézus és mi közöttünk az: hogy Ő mindenek fölé Istent helyezte, még élete fölé is. Csak akkor tehetjük meg ugyanezt, ha teljesen alávetjük magunkat Isten akaratának. Ez több szenvedést jelenthet számunkra, mint amit mi eltudnánk viselni, azonban Isten erejét nyerjük el az elviseléséhez és ez felemelő számunkra. Most jó alkalmunk van arra, hogy Jézusban megújuljunk. Szükségünk van Jézus bátorságára, épp úgy mint élete és áldozata lelkesítő erejére. IMÁDKOZZUNK: Adjál Uram bátorságot, hogy elviselhessük a mai nap küzdelmeit. Örvendhessünk a nap végeztével hogy bátran ellene álltunk a kísértéseknek. Győztünk, mert hittünk benned. Ámen. — Hogy az Ur örömét érezhessem, fájdalmát és gyászát is vállalnom kell. — Flowers Pál, Indiana 29
