Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 5.

Olvassuk: Zsolt. 42:1—5, János 7:37—39, Máté 5:6.

»Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.«

Egyszerűknek látszik eleget tenni ennek az üdvigéretnek, mint a többieknek. Valójában pedig ez követeli tőlünk a legtöbbet. Az igazság megköveteli, hogy magunkat Istnnek teljesen átadjuk. Miután a kegyelmet elfogadtuk, új kapcsolatban vagyunk Istennel. Az Ő utait keressük a magunk ütai helyett.

Egy gimnázista leány ki akart maradni az iskolából amint elérte a korhatárt. De már mielőtt ezt megtehette volna beiratkozott az iskola ipari tagozatára és félnapos munkát is vállalt egy üzletben. Uj viszonyai megváltoztatták az iskola iránti nézetét. Nem maradt ki, hanem tovább tanulva kitünően végzett.

Mi történik annak életében, akit Isten bűnbocsánat által elfogad. Ez által az új viszonylás által a személyben éhség és szomjúság támad arra, hogy Isten útjaiban járjon és ez az egyedül kielégítő igaz élet út.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Édesatyánk, küzdelmeinktől elcsigázva rogyunk lábaidhoz hozzánk nem illő vágyaink feladásával. Teremts bennünk éhséget és szomjúságot a Te igazságod után. Jézus által kérünk. Ámen.

— Kimaradtam-e Krisztus iskolájából, vagy a megszentelődés felé haladok? —

Sshumm R.V., Illinois

8