Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 3.

Olvassuk: Mt. 25:34—40.

»Uram, mikor láttunk, hogy éheztél és tápláltunk volna? vagy szomjuhoztál és innod adtunk volna? És mikor láttunk, hogy jövevény voltál és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál és felruháztunk volna?«

Vájjon az Ur Jézus ezeket a szavakat csak fizikai, testi értelemben mondta vagy érzelmi, szellemi és lelki értelemben is?

Hányszor vagyunk mi is rászorulva egy jó szóra? Hányszor fogadott bennünket még a jó barátunk is úgy, mint egy idegent. Vájjon nem vagyunk-é mezítelenek az Isten előtt? A félelem, a reménytelenség, az önsajnálkozás nem tesz-é minket naponta beteggé? Nem vagyunk-é ambíciónk, érzelmeink és önzésünk rabszolgái?

Az életben való idegenség nincs korlátozva bizonyos fajra vagy társadalmi osztályra. Az aggály társadalmunk minden egyes tagjára reá nehezedik.

Amint Dr. Tournier írja: »Az embereknek nagy vágya, hogy valaki szeresse őket, és mivel ezt nem kapják meg, egymás torkának esnek.«

Az embernek egymástól való elidegenkedését csak úgy lehet megoldani, ha oda visszük őket és magunkat is a szeretet forrásához, Krisztushoz s akkor az Ő szeretete meg fog békéltetni Istennel. Ez pedig ragyogni fog rólunk embertársaink felé.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket a Veled való kibékülésre, hogy azután embertársainkkal is megbékélésre juthassunk. Ámen.

— Krisztus arra hívott el minket, hogy az ő szeretetét sugározzuk embertársaink felé. —

Mead Hardy Ada, Nebraska

6