Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 28.

Olvassu'k: János ev. 5:24—27, Máité 7:28—29.

»És lön, mikor elvégezte Jézus a beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán, mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.«

Egy alkalommal, amikor egy kis japán szigeten utaztam, nagy beteg lettem és egy japán női szerzetes a Tenrikyo szektából vett ápolásba. Ez a vallásos szekta arról volt híres, hogy követői szigorúan ragaszkodtak a tiszta és világos tanításukhoz és törvényeik betartását nagyon szigorúan vették a követőiktől.

Az ápolás ideje alatt sokat tanultam ettől a női szerzetestől. Egyet azonban sohase fogok elfelejteni. Azt mondta nekem: »Sokszor olvastam én is az új szövetséget. Ami a keresztyénséget illeti, megfigyelésem után csak azt mondhatom, hogy ha azok, akik keresztyénnek hívják magukat, jobban engedelmeskednének a Jézus tanításához, akkor nagyobb erővel tudnának róla beszélni. Az emberek nemcsak szép beszédeket akarnak hallani, de látni is akarják a tanítások tartalmát az illetők életében.«

Az Jézus tanítása nem volt ellentmondásban az életével. Ő hatalmas erővel beszélt, mert a tanítását az életével bizonyította be.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tiszta életet adj nekünk. Add, hogyha egy szót sem szólnánk ma rólad, mégis az életünkön látnák meg mások, hogy Te szerinted való életet próbálunk élni. Ámen.

— Krisztus tekintélyével élhetünk ma is, ha reá hallgatunk és utunkon őt követjük. —

Bell W. Otis, Japán

63