Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 26.

Olvassuk: I. Korinthus 3:5—11, Máté 7:24.

»Valaki azért hallja én tőlem a beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.«

Sok ember sokféleképpen fejezte ki, hogy mi az Élet. A Zsidókhoz írt levél írója azt mondja, hogy az Élet olyan, mint egy versenyfutás.

Az Ur Jézus, talán az ácsműhelyben töltött idejére gondolva, azt mondja, hogy az Élet olyan, mint egy házépítés. A Hegyi beszédben az Ur Jézus azt mondja, hogy az ember, aki hallgat az Ő szavára, olyan, mint aki sziklára, erős alapra, építi az ő házát.

Ha úgy nézzük az életet, mint egy folyamatos építést, ahol az Ur Jézus nemcsak a megalapozásnál, de az építésnél is segít, akkor ez kell valamit jelentsen a mi mindennapi életünkre és cselekedeteinkre vonatkozólag. Ennek a gondolatnak a tükrében naponta meg kell kérdeznünk magunktól: vájjon ilyen jellemű embert, vagy ilyen társadalmat vagy ilyen nemzetet akar-e az Ur Jézus megvalósítani, mint amilyenek vagyunk? Vájjon mi tényleg az Isten országát építjük ebben a mai világban?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Uram, hogy egy új világ építőjéül hívtál el minket. Segíts minket arra, hogy amit építünk, az erős alapra legyen építve és megmaradhasson az örökkévalóság számára. Bocsásd meg hazug életünket, a sok csalást, amellyel elnyomorítjuk életünk lelki házát s a sok szeretetlenséget, amely elcsúfítja lelki arcunkat. Ámen.

— Milyen csodálatos, hogy minden nap a jövendőt építhetjük. —

Henry James Lome, Ontario

61