Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, FEBRUÁR 22. Olvassuk: Lukács 9:23—27, Máté 7:14. »Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz.« A hegytetőre vezető út igen gyakran keskeny ösvény és nehéz a rajta való járás. De akik a hegytetők távlatait ismerni akarják és győzelmi tapasztalatra vágyik a szívük, azoknak vállalniok kell ezt az utat! Ugyanígy Jézus arra int, hogy egy szélesebb látókörű és tartalmú életre csak az juthat, aki meri vállalni a fegyelem útját. Kikerülhetetlen törvényszerűség ez! Önmegtagadás és áldozásvállalás kitágítja az ember látókörét. Ha életünkben az igazára összepontosítjuk egész tevékenységünket és a vadhajtásokat le merjük vágni minden napjaink törzséről, akkor gazdag termés munkáiéivá válhatunk. Mint ahogy egy kiváló bölcs írta: »Kis házban lakom, de ablakaim a nagy világra néznek!« így van az élet minden területén. Nagy mesterek úgy szerzik művészi ügyességüket, hogy gyakorolják magukat figyelmük fegyelmezett összepontosításában. Ha a folyó meder nélkül folyik, pusztító az ereje; de ha a meder korlátozza folyását, akkor ereje hasznos energiát termel és millióknak nyújt segítséget! IMÁDKOZZUNK: Engedd meg, Urunk, hogy a mai élet sokféle kuszáltságában, összpontosítani tudjuk magunkat az egy szükséges dolog kérésére, s amíg fegyelmezetten csak Reád figyelünk, hadd találja meg életünk az eligazodást és az erőt! Krisztus által. Ámen. — Krisztussal a keskeny úton kimélyül az élet! — Lehmann T., Pennsylvania 57
