Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 15.

Olvassuk: Róma 12:1—2, Máté 7:6.

»Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.«

Jézus az előbbi evangéliumi versekben a bűnökről beszélt, amelyek benne vannak emberi életünkben. Itt arról szól, hogy testben, lélekben, gondolatban vagy bennünk olyan érték, ami szent, tiszta és végtelenül drága nemcsak a magunk szemében, de Isten előtt is.

Szent a kezed munkája utáni kereseted, mert gyermeked, családod kenyerét adja benne az Isten. Ne költsd el léha, könnyelmű szórakozásra! Szent az Isten törvénye szerint életünket boldoggá tévő szerelem. Ha azt akarod, hogy áldás helyett átokká ne váljon benned: ne vidd vásárra, ne próbáld pénzért megvenni, ne hagyd hogy gúnyolódás vagy nevetség tárgya legyen.

Szent a barátod, a hitvestársad gyöngesége, fogyatkozása, mert Isten gyógyító irgalmassága elfedezte, megbocsátotta, még akkor is, ha hited próbájaként keresztnek érzed a válladon. Jól nézd meg, ha beszélsz erről valakivel: méltó legyen bizalmadra. Szent a te gyülekezeted közössége. Belső életének küzdelmeit, kegyelemre szoruló emberi vonásait ne vidd hitetlenek, rosszindulatú kívülállók elé. Felelőtlen viselkedésedért őket, de téged is, megvetnek az emberek.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Aki önmagad hasonlatosságára teremtettél bennünket, légy segítségül, hogy néked szenteljük egész életünket testben-lélekben egyaránt. Ámen.

— Nem vagyunk önmagunk gazdái: életünk az Isten

— •euopfept Vincent E. Fred, Indiana

50