Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 13.

Olvassuk: Róma 2:1—11, Máté 7:1—2.

»Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert, amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.«

Az egyik nap verset írtam. Úgy gondoltam, hogy egy jó éneket lehetne csinálni belőle. Megmutattam férjemnek, de amikor ő nem találta jónak, egészen összetörve éreztem magamat. Mérgesen, előítélettel vádoltam. Aztán csakhamar beismertem gyerekes viselkedésemet és beláttam, hogy mindennek az volt az oka, hogy túlsókat képzeltem magamról. Óh mennyiszer történik ez meg velem!

Pál jó tanácsot ad a rómaiaknak, amikor ezt írja: ».. .mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni, hanem józanon bölcselkedjék,, amint az Isten adta kinek, kinek a hit mértékét.«

Amikor valaki elkezd befelé nézni és megvizsgálja őszintén a cselekedeteit, s azok indító okait hajlandó nyilvánosságra is hozni, minden nehézség megoldódik. Alapigénkben levő szavai Jézusnak, rámutatnak minden kívánatos emberi érintkezés helyes alapjára.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket arra, hogy szívünket, Jézus szeretetének és példaadásának a világosságban vizsgáljuk meg. Segíts minket arra, hogy mások megítélése helyett első sorban magunkat ítéljük meg. Ámen.

— Ahhoz, hogy másokat értékelni tudjuk, először saját magunkat kell megismerjük. —

Shewmake G.M., Tennessee

48