Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 5.

Olvassuk: Máté 6:19—24.

»A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, egész tested világos lesz.«

A hegyi beszédben Jézus beszél madarakról, liliomokról, disznó elé vetett igaz gyönyökről, kapuról, szőlőről, fügéről, házról. Ezeket a dolgokat elbeszélése során a lelki élethez hasonlítja. Ez a szempont ugyanígy érvényes akkor is, mikor Jézus a test és a szem viszonyáról beszél. Jézus ezzel nem a testről akar tanítani. Inkább egy sokkal fontosabb dologra kívánja a figyelmünket felhívni, nevezetesen az egyén lelke és világnézete között lévő viszonyra és arra, hogy az egyén hogyan használja idejét,, erejét, tehetségét.

Jézus egyszerűen azt mondja, hogyha a lelkünk beteg: gonosz, önző, ingatag, rossz — csak a sötétben tapogatózunk és nem látjuk az örökkévaló mellett az időleges dolgokat. — De ha a lelkünk egészséges, egyenes, nagylelkű, tiszta — az Isten világossága az egész valónkat betölti.

Krisztus megvilágosít bennünket 'és megmutatja azokat a célokat, amelyeket érdemes követni. Biztat bennünket,, hogy azt az áldozatos szeretetünket fejezzük ki embertársaink felé, amelyet Istennek magának tartunk fent.

IMÁDKOZZUNK: Krisztusunk, lelkeddel szülj újá bennünket. Életünkből űzd el a sötétséget. Mutasd az utat a tökéletlenségből a tökéletességbe, az önzésből a neked való önzetlen szolgálatba. Ámen.

— Ha Krisztus lesz a bennünk levő fény, akkor

leszünk csak igazán ragyogók! —

Chilcote Q. Russel, Tennessee

40