Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

FEBRUÁR HAVI GONDOLATOK

Olvassuk: Jakab 1:22—27 és Máté 7:21.

»Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.«

Számunkra, mint egyéneknek és, mint egyháznak is a fenti idézet felhívás tevékeny keresztyén életre. Ma különösen ifjúságunk sürgeti a hit cselekedeteit. Hangsúlyozzák, hogy Jézust élő módon kell megjelenítenünk a hétköznapok forgatagában, nem pedig csupán templom ablakok üvegén, vagy épp jászol bölcsőben. Sőt a hittankönyvek elméleti Jézusa sem adhat kielégülést. Jézus Krisztus általunk akar szólni és találkozni emberekkel jólétben és nyomorúságban egyaránt.

A vert-vas kerítésű zárt tölgyfa ajtós katedrálisök éppen az ellenkezőjét jelképezik annak az egyháznak, amit a mai idők követelnek.

A ma egyháza a nyitott templom, a barátságos gyülekezet alakjában jelenül meg. Hol ápolják a sérültet, táplálják az éhezőt, elviselik a gyarlót, tanítják a tudatlant, alkalmazáshoz segítik a munkanélkülit. A Názáreti Megváltó élete így árad be ebbe a világba. És bár csak Isten képessé tenné minket arra, hogy cselekvői lennénk Krisztus igéjének.

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk add, hogy mind inkább szolgáljunk Téged a mi időnk krízisei között. Ugyanakkor amennyire mi odaszánt szolgáid lettünk, taníts bennünket nagy dolgokat várni Tőled. Jézusért kérünk. Ámen.

35