Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 28.

Olvassuk: Márk 1:32—39, Máté 8:23—34, Máté 6:6.

»Te pedig, mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.«

Mikor még kicsik voltunk, sokan megtanultuk a jól ismert esti imádságot: »Én Istenem jó Istenem lecsukódik már a szemem...« Az imádkozás kezdete volt az ezrek életében, ha ezt valóban őszintén átéreztük, békét és biztonságot adott.

Azonban mi felnőttünk amint fejlődünk a Krisztusban, egyre többet tanultunk az imádkozás jelentőségéről. De vájjon ugyanezt a biztonságot és belső békét kapjuk ma ha imádkozunk, mint gyermekkorunk idején?

Az imádkozás egy módja annak, hogy Isten felé fordulunk. Vannak elmondott vagy el nem mondott imádságok; bármi módon imádkozunk, szívünket és elménket Istenre kell, hogy összepontosítsuk. Ahogyan tanulunk imádkozni, megismerjük szívünk belső világát és azt, hogy mit akar abba Isten helyezni.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, Te aki mindent megadsz nekünk, dicsőítünk Téged az imádkozás kiváltságáért és áldásáért. Taníts minket őszintén imádkozni, nyílt elmével és szívvel, hogy a Te akaratodat követhessük. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Közösségem Istennel befolyásolja-e az emberekkel való viszonyomat? —

Stockton S. Janet, Indiana

31