Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 26.

Olvassuk: Máté 23:1—12, Máté 6:2.

»Midőn alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt ahogy a képmutatók tesznek... elvették jutalmukat emberektől.«

Krisztus eme szavaiból arra nyerünk tanítást, hogy tetteink mögött milyen fontos a lelkűiét. Vagyis, hogy sökkal fontosabb annál az AMIT teszünk, az AMIÉRT tesszük.

Egy hencegő asszonyka a helyi újság riporterének beszámolt a nőszövetségi gyűlésről. Beszámolóját így fejezte be: »Kérem még azt is vegye bele, hogy a záróimát én mondtam. Zöld selyem ruhában voltam, hozzá illő kalapban és cipőiben.« Milyen dicsekvő feltűnésvágyás.

Ugyanakkor tudok ezzel ellentétes esetről is. Viszszaemlékszem egyik kedves, öreg tanáromra, aki minden érettségi-bankett előtt rendelt egy fél tucat rózsacsokrot azoknak a leányoknak akik az érettségire nem kaptak senkitől virágot. Évek óta minden érettségire megteszi ezt az öreg, mert valamikor észrevette, hogy az egyik szegény érettségiző leány nem kapott virágot. A leányok nem sejtették sohasem, hogy 'ki a jószívű gondoskodó ember, a titokzatos, ismeretlen. De aiki ismeri az ajándékozót, s azt a szívet, mely benne lakik, mosolyogva néz le rá.

IMÁDKOZZUNK: Uram, vezess el engem is a szeretetnek olyan megnyilvánulásaihoz, mely kíván dicsekedni tetteivel. A tiszta szeretet indítson engem is a jó cselekedetre, s azt mindig nem az én magam, hanem a Te dicsőségedre míveljem. Ámen.

— A jó tett mögött az igaz szív kell hogy álljon! —

Powell Genevive, Ontario

29