Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 17.

Olvassuk: Máté 18:15—20, Máté 5:24.

»Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával és azután, vidd fel a te ajándékodat.«

Évekkel ezelőtt, amikor még sokkal fiatalabbak voltunk, sokszor irigykedtem bátyámra. Ő barátságos, közvetlen természetű, és mint született vezér, a társaság központja volt. Atyánkra is sokban hasonlított. Mellette nagyon j elentéktelennek éreztem magam, akinek sokkal kevesebb tehetség adatott. Csak későbben, felnőtt koromban értettem meg azt, hogy mi természetben teljesen különbözők voltunk. Se ő, sem én nem változtunk meg későbben sem, de az érzéseim változtak meg vele szemben. Elfogadtam és megértettem őt és nem becsültem le többé önmagam.

Ez nem volt könnyű és gyors változás. Lelki újjászületésem győzött meg arról, hogy Isten szeret engem, úgy ahogy vagyok. Ő elfogadja természetem, jellemem, egész lényem. És most azon igyekezem, hogy Jézushoz hasonlítsak, aki bátyám nekem Isten szerető családjában.

IMÁDKOZZUNK: Mindnyájunk Atyja, segíts bennünket, hogy Krisztus szeretete uralkodjék a mi szíveinkben és ezáltal megváltozzék a mi emberi természetünk és felöltözzük az új teremtést, mert ez a Te kívánságod minden gyermeked számára. A Szent Lélek kegyelme által vezess bennünket, hogy megerősödjünk a keresztyén életben. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— Krisztus szeretete naponta megújíthat bennünket. —

Maxwell Robert J. Jr., Észak Karolina

2»