Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

»Eszembe jutván a benned való képmutatás nélkül való hit, mely először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában lakozott; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.« (II. Timótheus 1:5.)

Pál itt olyan hitről beszél, mely már két generáción keresztül áthatotta és vezérelte Timótheus családi körét.

Valaki egyszer megkérdezett egy kicsi lányt arról, hogy honnan szerezte a fitos orrát? Az édesanyámtól szippantottam — felelte a kislány. Első percre talán mosolygunk az eredeti válaszon, de később mélyebben elgondolkozva rájövünk, hogy a családi kör légköre, szüléink példája milyen nagy hatással volt életünk, jellemünk kialakulására. — A hívő keresztyén otthonban Isten lelkét lélegezzük be.

Emlékszem egyszer gyermekkoromban hallgatóztam a csukott ajtónál, amint édesanyám odabent hangosan imádkozott. Az volt a határozott érzésem, hogy nincs egyedül a szobában. Ez a benyomás igen mélyen bevésődött a szívembe és sok reménytelen helyzetből mentett ki, mert tudtam, hogy én nem vagyok egyedül. Édesanyám élő hite volt családi életünk legnagyobb értéke.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, add a Te jelenlétednek atmoszféráját otthonainkba! Áldj meg bennünket élő hittel, hogy azt, mint a legdrágább örkséget adhassuk majd tovább gyermekeinknek. Ámen.

— A szülő legfontosabb feladata gyermekeivel szemben, az Istenben való hűséges és bizakodó hit átadása. —

Churchill H. Grace, New York

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 25.

Olvassuk: II. Timótheus 1:3—7.

58