Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 15.

Olvassuk: Apostolok Csel. 9:1—8, Máté 5:20.

»Mondom néketek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába.«

Pál a legjobb farizeusnak tartotta önmagát megtérése előtt. A szertartásokat és szabályokat gondosan megtartotta. Meg volt elégedve önmagával és önigazult volt. Mikor imádkozott és alamizsnálkodott és böjtölt az emberek előtt, megkapta éppen azt, amit akart jutalmul kapni: az emberek dicséretét. Nem érezte bűnösségét, hanem inkább kényelmes lelki gőggel volt eltelve.

A damaszkuszi úton Saul találkozott Krisztussal, akit keregetett. Azon az úton Sard egészen új emberré változott. Olyan igazságra talált, mely fölülmúlta a farizeusok igazságát. Ez volt az első alkalom, hogy iránymutatást Jézus Krisztustól kért ezekkel a szavakkal.

»Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?« Most már azért kereste a keresztyéneket, hogy közösségben legyen velük. Az élő Krisztust hirdette másoknak. Megváltozott az értékvilága. Külső szabályok helyett belső indítékokat kapott. Később azt mondta: »Azért igyekezünk, bogy... néki kedvesek legyünk... Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.«

IMÁDKOZZUNK: Isten élő Lelke, távoztasd el életemből a holt vallásosságot. Adj éhséget és szomjúságot azok iránt a dolgok iránt, melyeket Krisztus ajánl fel. Éhezem, zörgetek, várok, — hittel elfogadok. Ámen.

— Mikor engedjük, hogy Krisztus fel indítson bennünket Leikével, vallásunk új életet és erőt nyer. —

Trachsel C. Laura, Taiwan

18